tag:blogger.com,1999:blog-2528769054365779115.post3987738545199783142..comments2016-01-30T12:54:04.184+01:00Comments on Till I Break | Míg össze nem török: 20. fejezet ~ Mennem kell tovább, az élet útján ~ BefejezőBonie Millishttp://www.blogger.com/profile/11155585400714878072noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-2528769054365779115.post-48919055440025019352014-12-14T22:19:11.928+01:002014-12-14T22:19:11.928+01:00Drága Jenni!
Nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak az...Drága Jenni!<br />Nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak azonnal. Azt kell mondanom nem álmodsz, s mindent amit felsoroltál így akartam az elejétől megírni. Remélem azért nem okoztam számodra olyan nagy csalódást. Most nem azt mondom, örülök, hogy megsirattalak, de annak viszont igen, hogy ilyen érzelmeket tudtam kiváltani benned. Te tudod a legjobban milyen nagy dolog ez egy író számára.<br />Ám a hozzászólásod pedig engem siratott meg. Annyira gyönyörű szép sorokat írtál, sosem fogom tudni neked meghálálni ezt a sok szeretetet. Minden egyes alkalommal boldoggá tettél, amikor írtál, nem csak most. Annyira iszonyatosan sok motivációt adtál és most még többet a jövővel kapcsolatban. Köszönöm a támogatásod!!♥ *még mindig könnyezem* Ígérem olvashatsz még tőlem. És megjegyzem, én is nagyon szívesen olvasnék még tőled!<br />Igazad van, nem vagyunk egyformák, és sok dolog nem ugyan azt jelenti másoknál. Tudom mire gondolsz, de ne feledd, még lehet folytatása, ahogy írtad is. Hiszen, soha ne mondd, hogy soha..!<br /><br />Köszönöm a jókívánságodat, picit félek tőle. Várom, hogy újra írhassak neked. Hiszen, ha másért nem is, miattad érdemes volt belekezdeni a történetírásba!♥Bonie Millishttps://www.blogger.com/profile/11155585400714878072noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2528769054365779115.post-71023863467348908912014-12-14T20:59:06.508+01:002014-12-14T20:59:06.508+01:00Nem, nem, nem! Ezt nem teheted velem! Most biztosa...Nem, nem, nem! Ezt nem teheted velem! Most biztosan csak álmodom.<br />Drága Bonie, mért csinálod ezt velem? Nem elég, hogy egy befejező részt publikáltál, nem elég, hogy a rész közben alaposan megsirattál, nem elég, hogy Saade iránt, aki amúgy finoman szólva sem a szívem csücske szánalmat váltottál ki, nem elég, hogy Hastings nyomozó meghalt -amiben azért kicsit kételkedem- nem elég, hogy Olivia romokban hever, és mindent, ami enyhíthetne fájdalmán elmar maga mellől, ezek után a megrázkódtatások után még egy ilyen bekezdéssel fejezed be? Kiemelve, aláhúzva a sorokat? Csak ismételni tudom, nem teheted ezt velem!<br /><br />Akkor most összességében. Tudod, hogy imádom, ahogyan írsz, ahogy a mondatot mondat után szövöd. A stílusod, a fogalmazásod, a szóhasználatod, a fantáziád.. csodálatos és imádom.! Ahogy az előző történetednek, úgy ennek is már az alap sztorija is fantasztikus volt. Az izgalom végig keveredett az érzelmekkel, amit én nagyon szeretek. Egy nagyon tehetséges író vagy, ezt soha ne feledd! Remélem olvashatok még tőled számos történetet, mert minden perc, amit a te írásaid olvasásával töltöttem, boldoggá tett.<br /><br />Kicsit visszatérnék a befejezésre. Tudod, hiszen ismersz, én a happy end-et szeretem. Ki-ki mást értelmez happy end-nek, egy kedves közös ismerősünk erre már egyszer rámutatott (Stay Storng). Ahogy az sem, számomra ez sem az. Szép, hogy Oliv újra kezdi az életét, de végtelenül szomorú vagyok az események alakulása miatt. Szívből remélem, hogy hamarosan folytatni fogod Oliv és Eric kalandjait!<br /><br />Sok sikert az érettségihez, majd a tovább tanuláshoz is! Várlak vissza!<br />Ölel, örök olvasód: Jenni~ Jenni ~https://www.blogger.com/profile/16761882265273833953noreply@blogger.com