Részletek

Sziasztok.

Ígértem augusztusra a novellát. Magam sem tudom mikor készülök el, szóval ilyet ne kérdezzetek. Rengeteg dolgom van, ami mellett annyira nem fér bele az írás. Ám jelentem még itt vagyok és lassan, de biztosan készül a nem is olyan rövid novella vagy lehet már inkább két novella. Őszintén még nem tudom minek nevezzem, a tagolásán később fogok gondolkozni.

Most azonban hoztam nektek ízelítőt, mi várhat rátok, ha velem tartotok a folytatásban. Ezek egyelőre fix jelenetek/párbeszédek, ám nem ígérem, hogy ugyan így fog maradni a végéig. És akkor lássuk is mit hoztam ma nektek:

"Másfél évvel később"

"Kicsit talán több mit egy éve ülhettem itt utoljára. Ezzel a gondolattal még sok egyéb is utat tör magának a fejemben. Még inkább bizonytalanabb leszek, ám az elhatározásom is eszembe jut. Segít abban, hogy túljussak mindenen. Az életem már más irányba fordult, folytatom, és nem hunyászkodom meg. Édesapám is így akarná."

"A nagy sürgés-forgás közepette egy kéz ragadja meg lágyan a felkarom. Meglepődve az illető felé fordulok. Mosollyal üdvözöl, majd kissé hervad a vigyora, de nem lesz komor.

- Szinte alig ismertem rád Hastings."

"- Minden rendben? Mi történt? – még mindig fogja a kezem. Ideges hangján kérdezget, jómagam pedig próbálok lenyugodni a bazi nagy tömegben.

- Azt…azt hiszem láttam az…az apám.

Elfehéredik. Pásztázni kezdi az embereket körülöttünk, jobbra-balra forgatja a fejét.

- Ne haragudj, hogy ilyet mondok, komolyan, de ez lehetetlen."

"- Éld a saját tökéletes életed, amit ma az orrom alá is dörgöltél. Nem fogsz hiányozni az enyémbe.

- Te se az enyémbe, remélem soha többet nem látlak! – kiabálok már én is.

Vegyes érzelmeket látok a szemében, mikor elsétál a járdán."

"Erőt veszek magamon, gyors lépésekkel az ajtó felé iramodom. Minél hamarabb el akarok távolodni, de Alex rohan utánam. Mire az első taxi megáll az integetésemre, addigra már egy ideje mellettem áll és bámul. Nem szól semmit. Bevágom magam az autóba, ő pedig természetesen követi a példámat. Egyre idegesebb leszek. Felé fordulok, aztán rögtön kimegy a fejemből minden, amit mondani akartam. Ez nem egy olyan dolog, amit el lehet pletykálni egy kávé mellett vagy épp a taxiban ülve. Ez a tipikus kínos csend, ami közénk száll."

"Egy portásszerűvel futok össze, akinek megmutatom a kártyát, amit kaptam. Meglepetten figyeli, de bekísér egy kis hallba, és megkér, várjam meg, míg nem szól egy illetékesnek. Nem bírok azonban leülni, járkálnom kell. Az idegeim romokban, fogalmam sincs mi lesz a következő információ, ami beáramlik az agyamba.

- Elnézést.

Megriadok, a hátam mögül jön a mély és határozott hang. A szívemre teszem a kezem, óvatosan megfordulok. Egy öltönyös, középkorú férfi áll velem szemben, körülbelül pókerarcot vág. A keze a háta mögött van, kihúzza magát. Gondolom valami fontos biztonsági. Kíváncsian figyelek."

"- Mennyire biztos abban, hogy nem hívtak egyikünket sem ide? – kérdezem gyorsan.

- Holtbiztos. – gyomorgörccsel fordulok meg. Amilyen gyorsan csak lehet, el akarok tűnni innen.

Amint kilépek a friss levegőre a bátorság kimegy belőlem, mintha csak elpárologna. Az egészet nem értem. Valakinek pedig hagynia kellett azt a levelet, és mivel az egész ilyen titokzatos, már szinte biztos lehetek a dolgomban. Csak egyszerűen nem akarom."

"Valami papír fekszik a földön, amiért le is hajol. Nem kicsit akadok ki, hogy én itt kotyogom ki a titkokat, ő pedig papírdarabokkal szöszmötöl.

- Oliv, ezt te írtad? Vagy kinek kellhet segítség? – olyan gyorsan fordul vissza, mintha szellemet látott volna az ablakban.

- Tessék? – csodálkozom már teljesen összezavarodva."

"Bent dohos szag uralkodik, hűen tükrözve az épület régiségét.  Nehéz léptekkel vesszük az irányt a lift felé, ahol csak én és Alex tudunk beszállni egyszerre, olyan pici. A legfelső emeletre szóló gombot nyomom be. Pár pillanattal később meg is érkezünk, a szívem a torkomban dobog és legszívesebben elszaladnék az északi sarkig. Kilépünk a folyosóra, egy árva lélek sem volt ott, bár remélem, az öreg nénik sem most szándékoznak leskelődni a kis kukucskálón keresztül."

Ha ezek a részletek felkeltették az érdeklődéseteket a folytatással kapcsolatban mindenképp figyeljétek az oldalt. És amit elkészülök, már teszem is fel a történetet. Én magam remélem a legjobban, hogy ez minél előbb bekövetkezik. Addig is remélem jól telnek a napjaitok.