2013. december 15., vasárnap

Prológus ~ Döntő délután

Első bejegyzésként a prológust hoztam, szerintem, nincs helye itt az üres fecsegéseknek. Csak annyit jegyeznék meg, nagyon örülök, hogy itt tartunk. Remélem megtetszik a történet, feliratkoztok rendszeres olvasónak, valamint hagytok nyomot magatok után. Tudom, hogy ez már nem az első blogom, de hálás lennék, ha elmondanátok a véleményetek, mert abból még mindig tudok tanulni.
Kellemes szórakozást és sok élményt kívánok nektek az olvasásban.:)

/Olivia Hastings – 2000. november 28./

Mills tanárnő éppen a matematikát próbálta a fejünkbe verni, így az utolsó órán kisebb-nagyobb sikerrel. Minden erőmet bevetve próbáltam a táblát nézni, de tekintetem az óra lassú percmutatója, és az ablak között cikázott. Az esőcseppek százszámra halkan verdesték az üveget. A szél csendesen süvített  az épület és a mellette álló fák között. Tudtam oda kellene figyelnem, azonban az eszem már rég a következő történeten kattogott, amit feltehetően kikölcsönzök a könyvtárból. Amióta elkezdtem a harmadik osztályt csak úgy faltam a tündérmeséket. Alig vártam, hogy a könyvtáros nénivel találkozzam, ajánljon nekem pár szép történetet. Azt is tudtam lesz időm válogatni, mivel az eső miatt apu jön értem, aki legalább az utolsó órám után negyven perccel érkezik meg.
A gondolataim a tanárnő zavarta meg, mikor elém állt csípőre tett kézzel és rákérdezett, megvagyok-e a feladattal. Mély lélegzetet véve, megráztam a fejem. Ő rám szólt gyorsan fejezzem be, a táblánál. Komótosan feltápászkodtam a székemről. Óriási szerencsém volt, mert pont csengettek, viszont feladták házinak. Pompás. Be kell pótolnom otthon. Gyorsan összepakoltam a felszerelésem, az utam pedig sietősen a könyvtárba vezetett. Kiléptem az első emeleti teremből, a lépcsőn le, majd már ott is voltam. Beléptem a teremhez képest viszonylag kis ajtón, a könyvek illata szinte arcon csapott. Illedelmesen köszöntem a könyvtárosnak, majd sétálgattam picit a sorok között. Mikor negyed óra elteltével is csak kóvályogtam, közelebb jött a könyvtáros.
-          Segíthetek valamiben Olivia?
Éppen egy nem rég visszahozott könyvet tett a helyére, azaz csak akarta tenni. Megláttam a csodálatos borítót, ám a címét eltakarta a néni keze. Meg kellett néznem ezt a könyvet, bele kellett olvasnom, hisz a fedőlap azonnal megragadt a fantáziámban.
-          Igen! – kezdtem gyorsan, mielőtt becsúsztatta a helyére – Meg szeretném nézni azt a könyvet.
-          Ez nem az, amit keresel. Ezt egy felsőbb éves hozta vissza. – mosolyodott el.
-          Én viszont szeretném megnézni! – erősködtem, míg nem a kezemben tartottam.
Gyorsan leültem a legközelebb lévő asztalhoz, és leolvastam a címet. "Stockholm a szigetváros". A kemény borítón pedig egy felülnézeti kép a városról. Elkerekedett szemekkel néztem, ennél nem láttam még érdekesebbet, sem szebbet. Akkor és ott megfogadtam, egyszer elmegyek oda. Aztán kinyitottam, még nem is olvastam bele, csak három oldal képeit nézegettem, de elhatároztam, ha kimegyek én ott fogok élni.
Hirtelen apu kedves hangját hallottam meg, az ajtó felé fordítottam a fejem és integettem neki. A könyvet becsuktam, majd a kedves nőhöz cipeltem, aztán kivettem egy újabb tündérmese helyett. Odafutottam az ajtóban álló apukámhoz, aki tárt karokkal várt.
-          Szia, kis hercegnőm! – ölelt át, és a szemén lehetett látni teli van szeretettel.

Pár órával később, és egy kis tanulás után elővettem a kikölcsönzött könyvem, majd olvasgatni kezdtem. Egyre több mindent megtudtam, tele volt információval, meg lélegzetelállító képekkel. Valamint egy-két svéd szót is írt, amiket még nem tudtam kiejteni. Már vagy a tizenegyedik oldalon járhattam, amikor apa belépett a szobámba. Mosolyogva nézett, én pedig követtem a tekintetemmel a mozdulatait. Leült mellém, belenézett a könyvembe.
-          Mit olvasol? – kérdezte amolyan nem tudom, mi lehet ez stílusban.
-          Sto…Stock… - kezdtem, magamban nagyon tetszett, de sajnos nem tudtam kiejteni.
-          Stockholm. – segített ki gyorsan, széles mosolyra húzva az arcát. Azért látszott, hogy megleptem, mert ez nem a szokásos mese. Ez komolyabb.
-          Igen. Stockholmról, a szigetvárosról. Oda szeretnék menni! – kicsit hitetlenkedve nézett rám, én pedig ezért összeráncoltam a szemöldököm, jelezve komolyan gondolom. Aztán nevetve megszólalt.
-          Ha tényleg ezt szeretnéd, támogatni foglak benne, hercegnőm.
-          Ott szeretnék lakni! – határoztam el.
-          Ugye tudod, sok mindent kell ahhoz megtanulnod, hogy Svédországban élhess. Például a nyelvet. – Bökte meg az orrom. Bólintottam, amivel kifejeztem, értem miről beszél.
-          Ami érdekel, azt mindig hamar megtanulom. – vigyorogtam rosszcsontosan.
-          Igen, ezt nagyon jól tudom. És a matematika nem tartozik ezek közé. – nézett rám rosszallóan.
-          Megígérem, hogy odafigyelek! – próbálkoztam, ami bejött.
-          Mondtam, támogatlak. – vetett rám büszke pillantásokat, miközben felállt – Ez csak rajtad múlik.
Kicsit mindig is céltudatosabb voltam, mint a többi gyerek. Így jött ez az egész. Megláttam, beleszerettem, és elhatároztam magam. Apa pedig segít megvalósítani. Mindig mindenben a segítségemre van, amikor épp nem dolgozik. Ahogy ő mondja, én csak bevetésnek hívnám, vagy valami ilyesmi.  Csillogó szemmel karoltam át a mellettem állót, aki látszólag szörnyen büszke volt rám.
Lehet nem egy tündérmesét vettem ki a szokásomhoz híven, sőt biztos. De már most tudom, hogy ez az én mesém eleje, telis-tele kalandokkal és mesze még a vége.

6 megjegyzés:

  1. Szia, örülök, hogy folytatod az írást. Nagyon tetszik a prológus, már most imádom a történeted. A kis Olivia olyan, mint te, Stockholm-mániás, :-) Várom a folytatást. Puszi Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bibi!
      Én pedig annak örülök, hogy most is velem tartasz, egy új kalandba.:) A tervem az volt, hogy figyelemfelkelő prológust írjak, és remélem ezek szerint sikerült. Stockholm, hát lehet igazad van, Olivia és én is imádjuk a várost, de szerintem az országot is.:) Már olvashatod is az első fejezetet.

      Törlés
  2. Szia!

    Nagyon tetszett ez a kis bevezető! :) Kíváncsian várom a történet alakulását majd, mert megragadott. :D
    Szóval várom a folytatást, siess vele!
    Puszi Moncsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Moncsi!
      Annyira jó új arcokat látni, köszöntelek a blogon.:) Mint fentebb említettem, figyelemfelkeltő prológust terveztem, szóval reménykedtem az ilyen hatás elérésében.:D Olvashatod is az elő fejezetet.;)

      Törlés
  3. Szia khm.. Bonie Millis!
    Nagyon tetszik a "megújúlt" neved. Sokkal jobban áll:3
    Nem felejtettem ám el az új blogodat, csak nekem időm kell ahhoz, hogy összeszedjem magam, és írjak valami értelmes, vállalható kommentet. Szóval:
    Egyetértek az első kommentelővel, Olivia olyan, mint, valóban Stockholm mániás. Tehát már emiatt is kíváncsi vagyok, mi lesz a továbbiakban, milyen egyedi stílust fogsz létrehozni ezzel a történettel. Mert az ismertető, s prológus alapján nem igazán love story-nak készül. Remélem nem gondolom rosszul, az nálam mindenképpen egy hatalmas piros pont lenne:D Persze ha szerelmes sztori, akkor is olvasnám.. na, de, érted :D
    Egyelőre ennyi tudok mondani, várom a folytatást, siess;)

    ölel,Vanity

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hmmm Vanity Destiny!:)
      Megmondom őszintén tartottam egy kicsit a visszajelzésektől a nevem miatt, vagy hogy nem ismernétek meg. Most azonban megnyugodtam.:)
      Hát hogy is mondjam, ez a mánia, egy álom, amit Olivia meg szeretne valósítani. Eltaláltad, ez nem egy love sory lesz, azonban szerepet kap benne egy szerelmi szál.:) Természetesen értem.:)
      Én pedig annyit mondok, már olvashatod is az első fejezetet.

      Törlés