Első bejegyzésként a prológust hoztam, szerintem, nincs helye itt az üres fecsegéseknek. Csak annyit jegyeznék meg, nagyon örülök, hogy itt tartunk. Remélem megtetszik a történet, feliratkoztok rendszeres olvasónak, valamint hagytok nyomot magatok után. Tudom, hogy ez már nem az első blogom, de hálás lennék, ha elmondanátok a véleményetek, mert abból még mindig tudok tanulni.
Kellemes szórakozást és sok élményt kívánok nektek az olvasásban.:)
/Olivia Hastings – 2000.
november 28./
Mills tanárnő éppen a
matematikát próbálta a fejünkbe verni, így az utolsó órán kisebb-nagyobb
sikerrel. Minden erőmet bevetve próbáltam a táblát nézni, de tekintetem az óra
lassú percmutatója, és az ablak között cikázott. Az esőcseppek százszámra
halkan verdesték az üveget. A szél csendesen süvített az épület és a mellette
álló fák között. Tudtam oda kellene figyelnem, azonban az eszem már rég a
következő történeten kattogott, amit feltehetően kikölcsönzök a könyvtárból.
Amióta elkezdtem a harmadik osztályt csak úgy faltam a tündérmeséket. Alig
vártam, hogy a könyvtáros nénivel találkozzam, ajánljon nekem pár szép
történetet. Azt is tudtam lesz időm válogatni, mivel az eső miatt apu jön
értem, aki legalább az utolsó órám után negyven perccel érkezik meg.
A gondolataim a tanárnő zavarta meg, mikor elém állt csípőre tett kézzel és rákérdezett, megvagyok-e a feladattal. Mély lélegzetet véve, megráztam a fejem. Ő rám szólt gyorsan fejezzem be, a táblánál. Komótosan feltápászkodtam a székemről. Óriási szerencsém volt, mert pont csengettek, viszont feladták házinak. Pompás. Be kell pótolnom otthon. Gyorsan összepakoltam a felszerelésem, az utam pedig sietősen a könyvtárba vezetett. Kiléptem az első emeleti teremből, a lépcsőn le, majd már ott is voltam. Beléptem a teremhez képest viszonylag kis ajtón, a könyvek illata szinte arcon csapott. Illedelmesen köszöntem a könyvtárosnak, majd sétálgattam picit a sorok között. Mikor negyed óra elteltével is csak kóvályogtam, közelebb jött a könyvtáros.
A gondolataim a tanárnő zavarta meg, mikor elém állt csípőre tett kézzel és rákérdezett, megvagyok-e a feladattal. Mély lélegzetet véve, megráztam a fejem. Ő rám szólt gyorsan fejezzem be, a táblánál. Komótosan feltápászkodtam a székemről. Óriási szerencsém volt, mert pont csengettek, viszont feladták házinak. Pompás. Be kell pótolnom otthon. Gyorsan összepakoltam a felszerelésem, az utam pedig sietősen a könyvtárba vezetett. Kiléptem az első emeleti teremből, a lépcsőn le, majd már ott is voltam. Beléptem a teremhez képest viszonylag kis ajtón, a könyvek illata szinte arcon csapott. Illedelmesen köszöntem a könyvtárosnak, majd sétálgattam picit a sorok között. Mikor negyed óra elteltével is csak kóvályogtam, közelebb jött a könyvtáros.
-
Segíthetek
valamiben Olivia?
Éppen egy nem rég
visszahozott könyvet tett a helyére, azaz csak akarta tenni. Megláttam a
csodálatos borítót, ám a címét eltakarta a néni keze. Meg kellett néznem ezt
a könyvet, bele kellett olvasnom, hisz a fedőlap azonnal megragadt a
fantáziámban.
-
Igen! –
kezdtem gyorsan, mielőtt becsúsztatta a helyére – Meg szeretném nézni azt a
könyvet.
-
Ez
nem az, amit keresel. Ezt egy felsőbb éves hozta vissza. – mosolyodott el.
-
Én viszont
szeretném megnézni! – erősködtem, míg nem a kezemben tartottam.
Gyorsan leültem a
legközelebb lévő asztalhoz, és leolvastam a címet. "Stockholm a
szigetváros". A kemény borítón pedig egy felülnézeti kép a városról.
Elkerekedett szemekkel néztem, ennél nem láttam még érdekesebbet, sem szebbet.
Akkor és ott megfogadtam, egyszer elmegyek oda. Aztán kinyitottam, még nem is
olvastam bele, csak három oldal képeit nézegettem, de elhatároztam, ha
kimegyek én ott fogok élni.
Hirtelen apu kedves hangját hallottam meg, az ajtó felé fordítottam a fejem és integettem neki. A könyvet becsuktam, majd a kedves nőhöz cipeltem, aztán kivettem egy újabb tündérmese helyett. Odafutottam az ajtóban álló apukámhoz, aki tárt karokkal várt.
Hirtelen apu kedves hangját hallottam meg, az ajtó felé fordítottam a fejem és integettem neki. A könyvet becsuktam, majd a kedves nőhöz cipeltem, aztán kivettem egy újabb tündérmese helyett. Odafutottam az ajtóban álló apukámhoz, aki tárt karokkal várt.
-
Szia, kis
hercegnőm! – ölelt át, és a szemén lehetett látni teli van szeretettel.
Pár órával később, és
egy kis tanulás után elővettem a kikölcsönzött könyvem, majd olvasgatni
kezdtem. Egyre több mindent megtudtam, tele volt információval, meg lélegzetelállító
képekkel. Valamint egy-két svéd szót is írt, amiket még nem tudtam kiejteni. Már
vagy a tizenegyedik oldalon járhattam, amikor apa belépett a szobámba.
Mosolyogva nézett, én pedig követtem a tekintetemmel a mozdulatait. Leült
mellém, belenézett a könyvembe.
-
Mit
olvasol? – kérdezte amolyan nem tudom, mi lehet ez stílusban.
-
Sto…Stock…
- kezdtem, magamban nagyon tetszett, de sajnos nem tudtam kiejteni.
-
Stockholm.
– segített ki gyorsan, széles mosolyra húzva az arcát. Azért látszott, hogy
megleptem, mert ez nem a szokásos mese. Ez komolyabb.
-
Igen.
Stockholmról, a szigetvárosról. Oda szeretnék menni! – kicsit hitetlenkedve
nézett rám, én pedig ezért összeráncoltam a szemöldököm, jelezve komolyan
gondolom. Aztán nevetve megszólalt.
-
Ha tényleg
ezt szeretnéd, támogatni foglak benne, hercegnőm.
-
Ott
szeretnék lakni! – határoztam el.
-
Ugye
tudod, sok mindent kell ahhoz megtanulnod, hogy Svédországban élhess. Például a
nyelvet. – Bökte meg az orrom. Bólintottam, amivel kifejeztem, értem miről
beszél.
-
Ami
érdekel, azt mindig hamar megtanulom. – vigyorogtam rosszcsontosan.
-
Igen, ezt
nagyon jól tudom. És a matematika nem tartozik ezek közé. – nézett rám
rosszallóan.
-
Megígérem,
hogy odafigyelek! – próbálkoztam, ami bejött.
-
Mondtam,
támogatlak. – vetett rám büszke pillantásokat, miközben felállt – Ez csak
rajtad múlik.
Kicsit mindig is
céltudatosabb voltam, mint a többi gyerek. Így jött ez az egész. Megláttam,
beleszerettem, és elhatároztam magam. Apa pedig segít megvalósítani. Mindig
mindenben a segítségemre van, amikor épp nem dolgozik. Ahogy ő mondja, én csak
bevetésnek hívnám, vagy valami ilyesmi. Csillogó szemmel karoltam át a mellettem állót,
aki látszólag szörnyen büszke volt rám.
Lehet nem egy tündérmesét vettem ki a szokásomhoz híven, sőt biztos. De már most tudom, hogy ez az én mesém eleje, telis-tele kalandokkal és mesze még a vége.
Lehet nem egy tündérmesét vettem ki a szokásomhoz híven, sőt biztos. De már most tudom, hogy ez az én mesém eleje, telis-tele kalandokkal és mesze még a vége.
Szia, örülök, hogy folytatod az írást. Nagyon tetszik a prológus, már most imádom a történeted. A kis Olivia olyan, mint te, Stockholm-mániás, :-) Várom a folytatást. Puszi Bia
VálaszTörlésSzia Bibi!
TörlésÉn pedig annak örülök, hogy most is velem tartasz, egy új kalandba.:) A tervem az volt, hogy figyelemfelkelő prológust írjak, és remélem ezek szerint sikerült. Stockholm, hát lehet igazad van, Olivia és én is imádjuk a várost, de szerintem az országot is.:) Már olvashatod is az első fejezetet.
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a kis bevezető! :) Kíváncsian várom a történet alakulását majd, mert megragadott. :D
Szóval várom a folytatást, siess vele!
Puszi Moncsi
Szia Moncsi!
TörlésAnnyira jó új arcokat látni, köszöntelek a blogon.:) Mint fentebb említettem, figyelemfelkeltő prológust terveztem, szóval reménykedtem az ilyen hatás elérésében.:D Olvashatod is az elő fejezetet.;)
Szia khm.. Bonie Millis!
VálaszTörlésNagyon tetszik a "megújúlt" neved. Sokkal jobban áll:3
Nem felejtettem ám el az új blogodat, csak nekem időm kell ahhoz, hogy összeszedjem magam, és írjak valami értelmes, vállalható kommentet. Szóval:
Egyetértek az első kommentelővel, Olivia olyan, mint, valóban Stockholm mániás. Tehát már emiatt is kíváncsi vagyok, mi lesz a továbbiakban, milyen egyedi stílust fogsz létrehozni ezzel a történettel. Mert az ismertető, s prológus alapján nem igazán love story-nak készül. Remélem nem gondolom rosszul, az nálam mindenképpen egy hatalmas piros pont lenne:D Persze ha szerelmes sztori, akkor is olvasnám.. na, de, érted :D
Egyelőre ennyi tudok mondani, várom a folytatást, siess;)
ölel,Vanity
Szia, hmmm Vanity Destiny!:)
TörlésMegmondom őszintén tartottam egy kicsit a visszajelzésektől a nevem miatt, vagy hogy nem ismernétek meg. Most azonban megnyugodtam.:)
Hát hogy is mondjam, ez a mánia, egy álom, amit Olivia meg szeretne valósítani. Eltaláltad, ez nem egy love sory lesz, azonban szerepet kap benne egy szerelmi szál.:) Természetesen értem.:)
Én pedig annyit mondok, már olvashatod is az első fejezetet.